A borok tárolásához és a megfelelő erjedési folyamat fenntartásához az optimális pince levegős, állandó páratartalmú, és állandó 10-14 °C-os hőmérsékletű.
A szőlőt a Bibliában is többször megemlítik, de a szőlő ültetést Noéval kapcsolatban említi, aki az Ararát hegy oldalában tette ezt, majd pedig bort készített belőle. A mondákból tudhatjuk hogy a szőlőtőkét az özönvíz kimosta az Édenkertből, majd az egy hegy oldalában eredt meg.
Az ember hozzávetőlegesen 6000éve készít bort. A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományának ősi bölcsője Transzkaukázia (mai Törökország, Irán és Örményország területe), amit a régészeti kutatások bizonyítanak. Vannak olyan kutatók, akik azt állítják hogy a bortermelés eredete a Dél-Kaukázusban, a mai Grúzia területén található.
„Grúziában találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól), és körülbelül Kr.e. 6000-re datálhatóak” (Rod Phillips, 2001:
A Short History of Wine. London). Az UNESCO az immateriális kulturális hagyományok között tartja nyilván a kvevri-technológiát, a hagyományos grúz cserépedényben történő szőlőmust erjesztést, amely több ezer éves. A bor az európai civilizáció egyik legkorábbi alkohol tartalmú itala. A
másnaposság vagy macskajaj nem tudható mikortól ismert, és hogy mi a legkorábbi dokumentálásának időpontja.
A szőlőtermés hozamát befolyásolja a csapadékmennyiség, és a termőtalaj. A must édességét azaz a glükóz és fruktóz tartalmát pedig a napsütéses órák száma határozza meg. Ebből is látszik hogy mennyire fontos a szőlőskert fekvése, éghajlata, és ez mind megjelenik a bor zamatában. Normál érettségű szőlőben és a mustban a glükóz és fruktóz aránya hozzávetőlegesen azonos. A szőlőt akkor kell szüretelni amikor a szőlő teljesen megérett, ezt a must cukorfok mérésével határozzák meg. A magyarországi szüret szeptember és október hónapokban esedékes, természetesen az azévi időjárás függvényében. A hagyomány szerint szeptember 29-én Szent Mihály napján lehet kezdeni a szüretet.
Természetesen a szőlőtermesztés közben a kártevőkre is figyelni kell, ilyen például az 1865-ben Európában megfigyelt Szőlőgyökértetű is. A filoxéra járványt követően az amerikai direkt termő szőlőfajtákat oltották európai oltványokkal. Európában manapság és túlnyomó részt ilyen szőlők honosodtak meg. A direkt termő szőlők a tőkén növesztik a fürtöket.
Az eurázsiai szőlő, jó minőségű szőlőtermést ad, de emellett fogékony a filoxéra mellett a lisztharmatra és a peronoszpórára. Az amerikai direkt termők ezekkel a betegségekkel szemben ellenállóbbak, azonban termésük nem alkalmas a minőségi bor készítésére.
A borok stílusukat tekintve a szakértők szerint óvilági (Európai) és újvilági ( USA, Chile, Ausztrália) stílusú lehet. Ezeket a földrajzi és a kémiai paramétereik, az érzékszervi jellemzőik, a technológiai és a piaci hátterük különbözteti meg egymástól. Ezeken túl még külön csoportba sorolják a „feltörekvő” bortermelő országokat is: Marokkó, Törökország, Izrael, Libanon, Marokkó, Egyiptom.
Az Európai Unióban előállított borokat 2009.08.01-től a következő eredetvédelmi kategóriákba szükséges sorolni: