A sörről általánosságban

másnaposság vagy macskajaj természetesen a megfelelően nagy mértékű sörfogyasztás után is jelentkezik. Pontosan nem tudható hogy az ember mikor készített először sört. A legrégebbi lelet amit eddig felleltek a történészek az hozzávetőlegesen 9000 éves. Ez egy Kínában talált sörmaradvány ami agyagkorsóban leltek fel. Érdekessége hogy találtak benne galagonyát, mézet, és szőlőt is amelyek feltehetően ízesítésként szolgáltak. A Szudánban talált lelet amely ugyancsak edény fenekén maradt sörmaradvány, hozzávetőlegesen 7000 éves. Az egyiptomi korból is maradt fent lelet, de itt már több információ is megmaradt, mint például az hogy árpakenyérből készítették. A kenyeret vízbe áztatták, erjesztették, végül datolyával ízesítették. Ez a sör zavaros és darabos lehetett, melyet szűrve fogyaszthattak. A Közel-Keleten elterjedt volt a saját szűrővel ellátott fedeles korsó. A babiloniak mézzel vagy gyümölcssűrítménnyel ízesítették. Az 1. században Tactius már ír Germánokról aki gabonát termesztettek. Germán katonai csapatok sörfőző alkalmatosságát találták ásatásokkor Konstantin császár idejéből, a 4. századból. A korai középkorban a mai Belgium területén sokféle sört főztek, de ezek leginkább árpalevek voltak, ugyanis komlót nem tartalmaztak.

A sörkészítés legrégibb írásos bizonyítéka, a „monument Bleu” Mezopotámiából az i. e. 3. évezredből. A sörök minőségét biztosító szabályokat Hammurapi törvényoszlopán tüntették fel, és megszegőit súlyosan büntették. Itt még a másnaposság vagy macskajaj nem jelenik meg az írásos emlékek között.

Egy egyiptomi szöveg szerint Ré főisten az Elephantiné szigeti papok és a sör segítségével mentette meg az emberiséget. Amelyről megemlékeztek az áradás évszak első hónapjának 20. napján, azaz a Részegség ünnepén. A sör és az élelem neve az egyiptomi nyelvben közös gyökerű. Több előkelő személy sírfeliratában olvasható a következő fordulat: „Megvédtem a szegényeket a gazdagoktól, kenyeret, sört, lepényt adtam az éhezőknek, ruhát a mezteleneknek”.

másnaposság vagy macskajaj problémájáról még a középkorból sem maradt fent írásos lelet. Ezen időkben a parasztok az egyházi adót legtöbbször sörben fizették meg, illetve a szerzetesek saját maguk is főztek sört, ez könnyebbé tette a böjti időszakot, mivel az italozás ezen időszak alatt sem tilos. A szerzetesek sokat javítottak a sörfőzés technikáján, úgy tartják, hogy ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót a sör ízesítéséhez.

A Britt szigeten a tömeges sörfőzés VIII. Henrik uralkodásától kezdve virágzott fel, s ekkortól terjedtek el a felső erjesztésű (ale) fajták. Bajorországban már 1516-ban sörtisztasági törvényt hoztak, ami szabályozta, hogy sör kizárólag maláta, komló és víz hozzáadásával készülhet, adalékanyagok nélkül. Később a hozzávalók közé felvették az élesztőt is.

A másnaposság vagy macskajaj tünetei csökkenthetőek.

reset