A másnaposság vagy macskajaj a gin fogyasztásával is előidézhető. A gin égetett szesz, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (gabonaszeszből) készül, amit a boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Más ízesítés is létezik, de a azok mellett is mindig a boróka a domináns. A gin alkoholtartalma az EU területén legalább 37,5%. A gin neve vagy a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent. Kétféle gyártási módszer létezik. A desztillált gin hagyományosan készül, azaz a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá. A kevert gin gyártásakor viszont valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek.
A másnaposság vagy macskajaj végig kíséri a gin történetét is. A borókabogyó gyógyhatása az ókorból ismert. Már a 2. században Galénosz a gyógyszerek hozzávalójaként említi. A gin elődei a 11-12. században megjelent gyógyszerészeti alkoholok közül kerültek ki. Írásos lelet a borókás párlatról legkorábban 1266-ból származik. Az aqua juniperi első ismert holland nyelvű receptje az 1552-ben kiadott Constelyc Distilleerboec-ben jelent meg, és e könyv mindenféle betegségek ellen ajánlotta. A boróka erős, száraz íze azonban kiváló versenytársa lett a korabeli gabonapárlatoknak, azok rendkívül rossz íze miatt. A jenever lehetővé tette, hogy a XVII. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes szeszt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló gabonából. A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető. Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak ezen itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember bátorságára utal. III. Vilmos uralkodása idején vált igazán népszerűvé Angliában, mivel addig durva, rossz minőségű párlatok voltak a legelterjedtebbek, melyeket boróka helyett sokszor mérgező terpentinnel próbáltak ízesíteni. A másnaposság vagy macskajaj hatása mellett is a gin népszerűségét legfőképp az okozta, hogy a kormány engedélyezte házi lepárlását, majd nagy összegű vámot rótt ki a külföldről behozott italokra. Ezt a korszakot „ginőrületnek” (gin craze) is nevezik. Anglia 15 000 italmérő helyének több mint a fele „ginház” volt, tehát ahol lepároltak ott ki is mértek. A sör megítélése pozitív maradt, hiszen gyakran biztonságosabb volt a fogyasztása, mint a vízé ami abban az időben sokszor fertőzött volt. A gint azonban különböző társadalmi és egészségügyi problémák okozójaként is megvádolták, és felelős lehetett a halálozási arány növekedéséért, mely megállította London korábbi, növekvő népszaporulatát, állítólag. Ezen okokból kifolyólag jött az intézkedés, és az 1736. évi Gintörvény nagy adókat vetett ki a gin kereskedelmére, ami utcai zavargásokhoz vezetett. Ezt az adót egyre csökkentették, majd 1742. évben eltörölték. Azonban szükség volt további szabályozásra, ezért 1751. évi Gintörvényt vezették be, amely szerint a szeszfőzők csak bejegyzett kereskedőknek adhatták el az italt, és a ginházak a helyi bírók hatáskörébe kerültek.
A másnaposság vagy macskajaj akkor is kísértett amikor a XVIII. században a gint kisüstökben párolták, és a ma ismert London Ginnél némileg édesebb volt. Ebben az időben Londonban a feketepiac szárnyalt, és sok illegális főzde üzemelt. A hamisított gint kénsav vagy terpentin hozzádásával készítették. A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el a kinin keserűségét, ugyanis ez volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ezt az italt a mai tonikként ismerjük. Ez a keverék volt a mai gin-tonik őse, bár a mai tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, így sokkal kevésbé keserű. Az 1920-as években, az amerikai szesztilalom idején terjedt el a hírhedt „bathtub gin” (fürdőkádas gin), melyet denaturált szesz méregtelenítésével állítottak elő, majd különböző anyagokkal, például borókabogyó kivonatával és glicerinnel ízesítették. Rendkívül rossz íze, és – a gyakran felületes méregtelenítés miatt – életveszélyes volta ellenére is népszerű lett, mert sok helyen csak ehhez lehetett hozzájutni.
A másnaposság vagy macskajaj Magyarországon is elérhető a gin által, mivel itthon 9 féle gin-t gyártanak. A gint fogyasztják önmagában és keverve is, Magyarországon talán a legismertebb a gin-tonik. Számos koktél alkotórésze, főleg mint alap, de gyakran kiegészítő összetevő. Koktélokhoz szinte kizárólag a London Dry Gint (röviden London Gint) használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin, édesítés nélküli és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat sem. Fűszeresebb típusa a Plymouth Gin (Plym). Sokszor emlegetett fogalom még a Sloe Gin, de ez valójában gin alapú kökénylikőrt jelöl.
A másnaposság vagy macskajaj tünetei nagymértékben csökkenthetőek.