A másnaposság vagy macskajaj tüneteitől Magyarország sem menekülhetett amint elkezdtek bort lepárolni az 1200-as évek végén. Ekkoriban még orvoslásra is használták az különböző gyógynövényekkel együtt lepárolt borszeszeket. Ezt külsőleg (pl. köszvény), és természetesen belsőleg is használtak. A rozmaringgal készült gyógyszerről először egy Katalán orvos írt könyvében. A 15. században Magyarországon már ismert volt a gabonapárlat, és persze fogyasztották is. A legkorábbi írásos emlék Magyarországon üzemelő szeszfőzdéről 1438-ból származik, amely Bártfa városban működött. 1459 évben Mátyás király a gabona lepárlását betiltotta amikor a Felvidéken éhínség pusztított, ezen időszak alatt nyilván nem volt másnaposság vagy macskajaj ezen a területen.
Az 1800-as évekre alakult ki a ma is használatos technológia, és lepárlókészülékek. Ekkora lett megoldva az üst egyenletes fűtése, és a gőz hűtése rézfelületekkel és a víz hűtésére szolgáló spirállal. Franciaország területén fejlesztették ki az első oszlopos lepárlókat, amelyek folyamatos működést biztosítottak, párlatot készítettek és finomítottak. A későbbiekben ez a szerkezet természetes továbbfejlesztésre került és már tökéletesen tudott gabonaszeszt finomítani. Későbbiekben megjelentek olyan oszlopos lepárlók is amelyek finom szeszt tudtak gyártani.
A másnaposság vagy macskajaj egyre több helyen és egyre sűrűbben ütötte fel a fejét, mert az oszlopos finomítók használata és azok folyamatos fejlődése nagyban átalakította a régi italkészítési hagyományokat. A vodkát már finomított alkoholként lehetett fogyasztani, és az európában készült whisky már kevert whisky lett. A gin alapanyagaként is a finomszeszt használták a fejlődés hatására, és a legtöbb likőrhöz is.
A technológia fejlődésével nem csak a gyártási módszerek változtak hanem ez együtt járt a párlatok ugrásszerű minőségi javulásával is, tisztábbak lettek. Ez hozzájárul a másnaposság vagy macskajaj tüneteinek csökkenéséhez. További hozadéka a fejlődésnek a gyártási költségek csökkenése lett, így Európa minden területén elkezdett a szeszfőzés elterjedni, még ott is ahol ezidáig a hagyományok miatt csak sört vagy bort készítettek. A 19. század végére több európai ország területén is kezelhetetlenül nagymértékű alkoholfogyasztás vette kezdetét, amely a másnaposság vagy macskajaj nagyon sűrű jelenlétét jelentette. Ezt a fajta „alkoholizmust” csak több-kevesebb ideig tartó szesztilalommal tudták csökkenteni, de teljesen elfojtani soha.